HelloHal

Korábban már utaltam arra, hogy májusban jellemzően süllőre horgászom, így - számomra - teljesen egyértelmű, hogy többnyire süllőételeket ajánlok. Legutóbbi vacsoránknak is van előzménye: gyorsan, valami finomat, a semmiből...

Az már-már meglepetés nélküli, hogy a hűtőmben mindig van friss, tehát korábban nem fagyasztott, besózott, gyönyörűen előkészített süllő hús. A szomszéd zöldségekből jobban felkészült és még tejszín is lapult a frigójában, az étel elkészítése 15 percnél nem tart tovább.

Póréhagymát és felkarikázott sárgarépát pároltam kevéske olívaolajon, amikor megpuhult felöntöttem a tejszínnel és talán fél deci fehérborral. Sóztam, borsoztam ízlés szerint. Beletettem az előre besózott halszeleteket és nagyon alacsony fokozaton, fedő alatt főztem, pároltam a hal megpuhulásáig. Közben egy kis kaprot aprítottam és beleszórtam az ételbe. Kukoricadarát főztem hozzá, újabb 2 percembe telt. Tálalás és a dicséretek begyűjtése volt hátra. Pont olyan gyorsan kész, amilyen egyszerűen le tudtam írni.

A tejszínes süllőt egy magasabb falú serpenyőben készítettem, a tálalás és a fotózás kedvéért öntöttem át egy üveg tálba.

Tiszai kalandozásaimról, a süllő becserkészéséről a http://www.bestfishing.iwebshop.hu oldalon lehet olvasni.

Hozzávalók:

fogasfilé (fejenként 20 dkg)
póréhagyma, sárgarépa
olívaolaj, fehérbor
só, bors, kapor

Mióta megszületett a HelloHal, a legnagyobb kihívást a jó fotók készítése jelenti. Valljuk be, van még hová fejlődni. Történt azonban, hogy egykori osztálytársamat, aki mindenféle képrögzítő masinával rendelkezik, rábeszéltem, hogy némi elemózsiáért cserébe készítsen nekem jó fotókat az ételekről. Igen ám, de tömbösítve kellett megugrani a feladatot, hogy ha már eljön és időt nem kímélve nyakába akasztja a gépet, akkor több kaja is szülessen. Az ételek elfogyasztását barátaimra bíztam, úgy húsz fő elég is volt ahhoz, hogy kevés legyen a maradék. Jellemzően nem ez a mértékegység számomra, mármint, hogy húsz főnek süssek, főzzek vacsorát, ezért úgy válogattam össze az ételeket, hogy azok a készítés technikáját és az alapanyagokat figyelembe véve egymásra épüljenek. A sorból egyedül az előétel lógott ki, mert abban nem volt egy deka hal sem. Az bizony zellerszáras mártás volt, amolyan tunkolós féle.

A friss és gyönyörű zeller vastagját levágtam és fokhagymával együtt aprítóban összegyaszatoltam. 3 rész tejföl, egy rész joghurt sóval, borssal ízesítve és hozzákeverve az aprító tartalma, ennyi a tunkolós mártás, melyhez nyers zellerszárat és sárgarépát vágtam, nagyjából egyformára, mind egy szálig elfogyott.

De beszéljünk a halakról. Abban biztos voltam, hogy savanyú halleves lesz a leves, ehhez volt süllőcsontom. Ami lefőtt a csontokról, tökéletes alapanyaga lett egy aszpikos előételnek. A balint hat nappal korábban kirántottam, mert abból készült a másik előétel, a marinírozott balin, ennek pedig állnia kell a pácban. Na, én is abban álltam, amikor rájöttem, hogy mit vállaltam. Próbáltam úgy összeválogatni a főételeket, hogy azokat egyszerre süthessem a sütőben, még, ha ilyet nem is követtem el korábban. Tehát vettem leveles tésztát és süllődarabkákat tekertem bele,

sütöttem egyben tepsi méretű süllőket, egy termetesebb sügeret, melyet fóliába csomagoltam és süllőuszonyokat, melyeket májusban gyűjtögettem össze. Ízelítőül néhány fotó a kész süllőkről és a sütés előtti süllőuszonyokról. A recepteket a következő hetekben olvashatjátok. Most csak az együtt sütés legfontosabb tanulságait írom le.

Légkeverés, 160 fok, három tepsi. Abból indultam ki, hogy a régi gázos sütőben 45 perc kellett szabályozatlan láng mellett egy jó halétel megsütéséhez, Ez úgy általánosságban igaz volt. Sok tepsi, sok vas, nem előmelegített sütő, ezért most 60 percre állítottam be a sütési időt. Kevés volt. Összesen 75 perc kellett úgy, hogy szintenként kapott 3-3 perc grillezést minden étel. Volt ám pörgés! Kész a tésztás! Vihetem? Szedjétek, szedjétek, mert hozom a locsolgatós süllőt! Legalul voltak a "halszárnyak", mert ez lett a beceneve a magyaros süllőuszonynak. Az egyben sült süllők kicsit kiszáradtak, annak elég lett volna kevesebb idő is, de minden értékelve, nem döntöttem rosszul, hogy bevállaltam a három szintet. Közben három köretet is összedobtam. Spárga baconbe tekerve, zöldbab zsemlemorzsában és friss saláta szamócával savanyú, mézes öntettel. A részletekkel nemsokára jövök!

Néhány éve voltam a Duna-deltában horgászni. Annyira belelkesedtem, hogy azon a nyáron kétszer is visszamentem. Hihetetlen a halbőség, pedig horgászati szempontból holt idényben voltunk. Ott is az ősz az erősebb. Az utazás viszontagságai mára már megszépültek, a 24 órás döcögésért akkor nagyon nyűgös voltam. Viszont sokat tanultam. Félelmetesen érdekes az ott élő lipován halászok élete, maga a Duna-delta ránézésre akár a mi Tisza-tavunk is lehetne, persze sokkal nagyobb. A csukát úgy fogtuk Orklával, mint csontival a snecit, mártogatva termetes pontyok jöttek (!), süllőt akkor fogtunk, amikor akartunk és ha etettünk egy pályát pontyra, mert ahhoz volt kedvünk, akkor pontyot fogtunk. Szóval más a világ arra felé. Sokat mártogattunk apró csalihalakkal, nem véletlenül hoztam szóba a kishallal fogott pontyot, termetes sügerek kísérték folyamatosan a szerelék feltekerése közben a gyorsan vontatott küszöket. Ezen felbuzdulva más egyéb csalikkal is elkezdtünk sügérre horgászni. Fogtuk is számolatlanul a szebbnél szebb, tenyeres vagy még nagyobb példányokat. Ottani vendéglátónk, szállásadónk elkészítette nekünk egyik este a sok, szép, vastaghátú halacskát, mely annyira finom volt, hogy Duna-deltai élményeimet alapjaiban határozta meg. Alig vártam, hogy egyszer ezt itthon is kipróbáljam.

Az előkészítés és a sütés is végtelenül egyszerű. Egyszerű, mert nem kell a halat pucolgatni. Kidobjuk a belét, kicsit kiöblögetjük és már konyhakész is. Nem kell pikkelyezni, bíbelődni vele. Egy csöppet besóztam belülről és egy púpozott kiskanálnyi vajban elkevertem háromféle fűszert. Kakukkfű, bazsalikom és petrezselyem volt otthon, ezeket egy mozsárban összetörtem, így kevertem ki a vajjal, majd betöltöttem a sügér belsejébe és alufóliába becsomagoltam az egészet, figyelve arra, hogy a megolvadt vaj ne tudjon majd kifolyni. Ennyi, mehet a sütőbe, nem kell neki sok idő, úgy 20 perc. A Duna-deltában parázsba tettük az esti beszélgetésünk idejére.

Az első fotón még nyers a hal, a második kép sütés után készült. Belülről kifelé haladva illik fogyasztani egy kisebb villa segítségével a sügért, a pikkelyes bőre egyszerűen leválik.

Tudom, hogy nem könnyű beszerezni a tenyérnyi sügérből annyit, hogy abból egy valamire való ebéd, vagy vacsora legyen, de talán van néhány ügyes pergető horgász, akinek ez nem jelent gondot. A Tisza-tavon, főleg a füredi Holt Tiszán rendszeresen fognak szebb példányokat.

Hozzávalók:

tenyérnyi sügér
zöldfűszerek
vaj

Már alig vártam, hogy ennek a posztnak eljöjjön az ideje. Egyfelől küldetésemnek érzem (és el is mondom százszor), hogy megmutassam, van élet a halászlén túl is. Másrészt ezt a levest még a halra finnyásak is jóízűen ették. Mit ne mondjak, repetáztak! Elkészítését nem szabad túlbonyolítani, én legutóbb egy picit ezt tettem, de megmutatom hogyan és miért lehet időt spórolni.

Véleményem szerint bármilyen, jól megtisztított, gondosan válogatott halcsontból lehet főzni egy egyszerű hallét. Nekem süllőcsontom volt otthon, de még erről is levágtam az uszonyokat. Fel kell tenni főni, mint egy húslevesnél a húst. Lassú tűz, só. Itt babérlevél, szemes bors, fokhagyma, pici vegeta. Két és fél óráig főztem a levest, felesleges, egy óra alatt lefő a csontról minden cafat és kifő belőle minden íz. A főzés félidejénél beletettem a lébe néhány sárgarépát, fehérrépát és egy nagy fej vöröshagymát. A végén leszűrtem, a zöldségeket apró kockára vágtam, a hagymát is felaprítottam hasonlóan picikére. Tejszínt és egy nagyon kevés, talán kávéskanálnyi étkezési keményítőt elkevertem figyelve, hogy ne legyen csomós és folyamatosan adagoltam hozzá a forró levesléhez. A savanyítás citrommal történt, a tárkony pedig varázslatossá teszi a hallevest. Tálalás előtt főztem bele a halat, mely a zöldséghez hasonló méretűre vágott, előre besózott süllőhús volt. Talán öt perc kellett, hogy készre főljön. Érdekes, hogy a hallét az étkezés előtti napon már elkészítettem, másnap még egy teljes citrom levét belenyomtam és egyes vendégeim szerint még lehetett volna savanyúbb, szerintem jó volt. Az öt liter levesbe egy lime és három citrom leve került, ha jól emlékszem. Ejj, az a bor! Most pontosan meg tudnám mondani mennyi kellett hozzá, de érzésre, kóstolásra menni fog mindenkinek.

A csontokról lefőtt halhúst precízen leszedegettem és egy kis hallével beaszpikoltam. Ebből lett az aszpikos süllő, vagy kocsonya, melyről korábban már írtam.

Hozzávalók:

halcsont
sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma
fokhagyma, babérlevél, szemes bors
só, vegeta, tárkony
citrom, tejszín
halhús, mely lehet süllő, harcsa, kecsege

A harcsa húsa - megfelelő tisztítás után - roppant ízletes, zamatos, egyáltalán nem szálkás és a konyhai felhasználás szempontjából is jól, könnyen kezelhető. Megfelelő tisztítás alatt azt értem, hogy a vörös húsrészek, a zsiradék és a bőr eltávolításra került. Számomra a legfinomabb az ún. hasa alja, ez a testrésze kivétel nélkül mindig az asztalunkra kerül. Sütési idejét tekintve is az rövidebb, mint a vastagabb hát résznek, ezért gyorsabban átsül. Az újhagyma és a pálcika már csak "hal a tortán"!

Az első és legfontosabb lépés a hurkapálcika beáztatása. A harcsát csak besózom és sütés előtt felhúzom a nyársra, mellé a hagymát, melyet pont akkorára vágok, mint a harcsaszeleteket.

A sütésnek külön rituáléja van. Persze így, vagy úgy is meg fog sülni, de az ízek a részletekben rejlenek. A serpenyőt szárazon hevítem fel, de nagyon. Egy kanál olívaolajat teszek bele és szinte azonnal mehet rá a harcsa. Frissen őrlöm rá a borsot és melléteszek egy kanál vajat. Addig kell sütni az egyik oldalán, amíg a halhús szinte teljesen ki nem fehéredik, gyors fordítás, borsőrlés a másik oldalra is, további két perc sütés és már készen is van.

Jelen fotón látható halat azonban ettől eltérő módon készítettem. Az otthon talált zöldségeket feldaraboltam és lepirítottam.

A művelet végén kiöntöttem a serpenyőből a köretet vigyázva arra, hogy az ízletes zsiradék és kifőtt nedvek a sütőedényben maradjanak. Ezt felforrósítva kezdtem meg a harcsa sütését. Innentől már a sütés menete a fentebb leírtak szerint történik. A vajat sem kell elhagyni.

Friss saláta is készült mellé. Cukkinit és sárgarépát zöldséghámozóval vékony hosszanti lapocskákra gyalultam. Az enyhén citromos, sós, olívás öntetet csak tálaláskor érdemes rátenni, hogy ne essen össze a zöldség.

Hozzávalók:

harcsafilé
újhagyma
só, bors, olívaolaj, vaj

Pár héttel ezelőtti halvacsoránk egyik csúcspontja volt a tepsiben, egyben megsütött süllő. Azt gondoltam, hogy a szálkákkal, uszonyokkal, csontokkal való bíbelődés elveszi vendégeim kedvét a jóízű étkezéstől. Meglepetésemre, nem így történt. A gondos tisztítás nagyon fontos. Nem elég a süllő belét eltávolítani és kimosni, a fehér úszóhólyag kivágása, kitépése és az alatta a gerinchez simuló vékony hártya felvágása hozzá tartozik a szakszerű tisztításhoz. A gerinc melletti enyhén véres részeket is így szépen ki lehet mosni. Sűrű irdalás nem szükséges, inkább csak a gyorsabb sülés miatt szoktam néhány bevágást ejteni a hal húsán, melyekbe kedvemtől függően bacont, fokhagymát gyömöszölök. Mindezek előtt persze nagyon alaposan besózom a halat, belülről is. A tepsit a kezem segítségével egy kis vajjal, vagy zsírral lehelet vékonyan kikenem és ráteszem gondosan, állítva a süllőt. Sütésre készen!

A sütési folyamat nem túl bonyolult, de egy kis törődést azért igényel. Alufóliával le lehet takarni a halat, hogy az gyorsabban párolódjon, puhuljon, ez megvédi az ételt a kiszáradástól is. A sütési idő átlagos esetben 45-50 perc, sütője és hőfoka válogatja. Gázos sütőben készítve valamiért hamarabb megsül, légkeveréses elektromosban még 200 fokon is kell neki az egy óra. Az alufóliát félidőben le kell venni és következhet a lényeg. Vajat olvasztok egy serpenyőben, de óvatosan, hogy a víz és a zsiradék ne váljon szét, fokhagymát nyomok bele sokat, citromnak a levét és kevés nagyon apróra vágott petrezselyem zöldet. Na, ezzel az öntettel, "muttyal" elkezdem locsolgatni a sütőben lévő halamat. Úgy öt percenként adok neki egy keveset, valahogy úgy kell elképzelni, mint ahogy a csirkét, vagy kacsát locsolgatjuk. A végén, ha szükséges rá lehet grillezni a tetejére egy-két perce erejéig. Tálaláshoz mellé szoktam tenni ugyan azt az öntetet, mellyel eddig locsolgattam, locsolgassa csak a vendégsereg is.

Friss szamócás salátával tálalva igazán ínyenceknek való csemege. Jégsaláta, madársaláta és félbe vágott szamóca alkotja a salit. Az öntet 4 rész olívaolajból, 2 rész joghurtból, egy fél citrom levéből, egy rész mézből, őrölt fehérborsból és pici sóból áll, melyet előre egy kis tálban elkészítek és csak a tálalás előtt öntöm rá a salátára.

Hozzávalók:

tepsi méretű süllők, kb. 70 dkg egy darab
öntethez: vaj, citrom, fokhagyma, petrezselyemzöld

Íme, az értelmező szótárak és kislexikonok meghatározása a címben szereplő szavunkkal kapcsolatban: 1. Sós, erősen fűszeres, ecetes lében pácolt hal, de lehet zöldség vagy vadhús is. 2. Marinád: Ecetes páclevet készítünk a heringfélékhez vagy a marinírozott pontyhoz. Ehhez a hagymát karikákra vágjuk, felöntjük vízzel, ecettel, sóval, kevés törött borssal és néhány csepp étolajjal.
Én, itt, most abba is hagyhatnám a pötyögést, mindenki tud mindent. Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Nézzük mit tudtunk meg a határozókból: ecetes, páclé, halakhoz (is), hagyma, olaj. Az igazságtól ez már nem áll messze. Az eljárás lényege, mert pont erről nem ír egyetlen határozó sem, hogy a halat érleljük és a benne lévő szálkák zavarómentes állapotba kerüljenek, azaz felpuhuljanak.
A balin (és egyébként a ponty is) azért alkalmas erre, mert igen sok benne a szálka, így gasztronómiai szempontból kevésbé gyors és élvezetes a fogyasztása, de az eljárás eredményeként minden gond nélkül lehet jóízűeket falatozni belőle.

A balin tisztítása során a pikkelyeket lepucoljuk, a húst a gerincről leválasztjuk. Lehet nyúzni is a balint, de esetünkben a bőr nem rontja el a hal ízét. Kisebb darabokra vágva jó erősen - mint szinte minden halat - besózom és természetesen várok egy kicsit a további műveletekkel. A panírozás következik. Sokan idegenkednek attól, hogy mi lesz a bundával, ha eláztatjuk a páclével. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy miért marad finom. Értem, hogy az otthoni rántott hús másnap már nem olyan finom és vizes a bundája és puha és ajjajjaj. De le az előítéletekkel. Ki kell rántani a balint és hagyni kihűlni, lehetőleg nem elcsipegetni, mert egyébként már így is igen jóízű, de még szálkás. A páclét én úgy készítem, mintha egy normál salátalé készülne, ecet, víz, só, pici cukor. Amikor már ízlik, mert néha azért nyalogatom, akkor adok hozzá még egy rész ecetet. Karikára vágom a vöröshagymát, de lilahagyma is megteszi és egy edénybe sormintát rakok: balin, hagyma, balin, hagyma, balin, hagyma..., a végén ráöntöm a páclét. Lezárom és beteszem a hűtőbe. Most jön a neheze. El kell felejteni egy teljes hétre, hogy ott valami finomság érlelődik. Nem mindig van türelmem kivárni az érést, pedig ki kell. Egy hét elteltével pirítós kenyérrel, bagettel tálalható, a szálkák megpuhulnak, bátran, félelem mentesen lehet fogyasztani.

Hozzávalók:

balin
panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa
pácléhez ecet, víz, só, cukor
hagyma

Az egyik, ha nem a legnépszerűbb halétel barátaim, ismerőseim körében. Számtalan olyan emberrel etettem már meg, aki kézzel lábbal tiltakozott a hal ellen, mondván, hogy nem szereti. Egyébként is hajlamos vagyok huncutságokra. Előfordult már, hogy "eladtam" csirkének a halat, sem pofont nem kaptam, sem nem vesztünk össze, sőt elértem azt, hogy az általam - és csak is az általam - készített halételeket megkóstolják, egyikből máikból repetáznak is. A leveles tészta önmagában is igen finom, mások virslidarabkákat sütnek benne és speciel halat. Süllőt, harcsát javasolok, másból még nem próbáltam. A színtiszta halhúst kétujjnyi (jelzem az én ujjacskáim vékonyak) darabkákra vágom, sózom, fűszerezem. Dobozos grillhalakhoz ajánlott fűszerkeverék akadt a kezembe, azzal és egy kanál olajjal összekevertem. A tésztát boltban veszem, készen, és ha tehetem nem fagyasztott formában, bár azzal sincs baj. Jöhet a munka oroszlánrésze.

A haldarabkáknak megfelelő méretű tésztát vágok és egyesével becsomagolom. Egyetlen dologra szoktam vigyázni, hogy a gőz ne tudjon megszökni, mert a halnak párolódnia kell a tésztaburokban.

A tepsit egy kis vajjal lehelet vékonyan kikenem és sorba rendezem a rudacskákat. Reszelek rá sajtot és mehet a sütőbe.

Légkeverés, 160-200 fok, 30 perc, esetleg 40, a végén egy kis grillezés a tetejére. Egyszerű, mint az egyszer egy, és megvehető vele minden halimádó és azok is akik kevésbé szeretik a halat.

Már korábban leírtam, hogy milyen saláta készült hozzá, itt elolvasható, a recept alján: http://www.hellohal.com/2012/06/sullo-egyben-olvasztott-vajas-ontettel.html

Hozzávalók:

süllő vagy harcsafilé
leveles tészta
sajt
fűszerek, vaj, só

Már hallom is, ahogy kitartó olvasóim felszisszennek: "honnan vegyek süllőuszonyokat?" Igen, még talán igazuk is lehet. Nem ismerek olyan kereskedőt, aki ezeket gyűjtögetné és megfelelően tárolná, és tisztogatná, és értékesítené. Egy megoldás marad, a jó pecás vigyen a konyhára. Minden hal minden egyes része precízen hasznosul az én konyhámban, nincs pocsékolás, sőt sportot űzök abból, hogy miből mit lehet készíteni. A süllőuszony valójában a hal mell- és hasúszója, valamint a kopoltyúfedél test felőli oldala által határolt háromszögecske, mely filézésnél keletkező "hulladék". Pikkelyezni szükséges és belülről, a hús felől hártyázni, tisztogatni. Egy zacsiban gyűjtöm a fagyasztóban, egy hónap alatt összejön egy kisebb tepsire való adag. A kiolvasztást követően az uszonyokon mutatkozó nyálkát alapos mosással illik eltávolítani. Ételemet a csirkeszárnyak ihlették, azok is így állnak ki a tepsiből, ha nagyobb tételben sütöm őket.

A csirkeszárnyaim miatt lett egyébként magyaros a süllő fűszerezése is. Hagyma, paprika, paradicsom, nagyjából ennyi zöldség kell hozzá. A halat természetesen besóztam és grillcsirke fűszerkeverékkel bedörzsöltem. Arra tessen figyelni, hogy fűszersó használata esetén nem kell sózni előre a halhúst, ha csak nem szerelmes éppen a szakács... Pici olaj, és mehet a sütőbe. Szálka nincsen benne, kifejezetten nagy csontok igen. Ropogós, igen ízletes uszonyokat kapunk munkánk gyümölcséül.

Íme az alapanyag és sütésre előkészített uszonykák.

Hozzávalók:

4 személyre kb 12-15 db süllőuszony
grillcsirke fűszer
hagyma, paprika, paradicsom

Nem, nem valamiféle vendégváró falatkáról van szó, főétel ez a javából. Véleményem szerint bármilyen halból elkészíthető, mely bőrétől megfosztott állapotában, a szálkák (már ha vannak) feldolgozásával kerül bele a pogácsába. Én sajnálom a nemes, vaskos húsrészeket széttrancsírozni, ezért egy másik étel készítésénél keletkezett "hulladékot" hasznosítottam a halpogácsába, sőt a hozzá tálalt zöldségpüré összeállításánál is. Szálkás hal esetében, ami lehet - a teljesség igénye nélkül - ponty, busa, amúr, keszeg, kárász, csuka, balin a bőrtelen halhúst le kell darálni. Süllő vagy harcsa hús felhasználásánál a néhány csontocskát ki lehet szedegetni kézzel. Én a süllő csontjáról lefőtt húsokkal dolgoztam.

Levest főztem süllőcsontból, volt benne fej, gerinc és az úszói által határolt háromszögecske, melyet korábban süllőuszonynak neveztem el. Egyszerű hallé készült zöldségekkel, alap ízesítéssel. Szépen lassan megfőztem, leszűrtem és a visszamaradt csontokat, húsdarabokat, zöldségeket kihűtöttem. A sárgarépát, petrezselymet, hagymát, fokhagymát félre tettem, a lefőtt húsdarabokat kiszedegettem. Mondjuk nagyon sok lett, mert 20 kiló csontot főztem szét. Két kisebb cukkinit megmostam és lereszeltem, néhány tojást ütöttem bele, sóztam, borsoztam és az állag beállításához zsemlemorzsát adtam hozzá. Kézzel kevertem össze, nem volt szükség másra, mert a halhúsok is szétestek és nem volt benne nagyobb, keményebb darab. Kivajazott tepsiben, sütőben sütöttem meg 200 fokon, egy órát biztosan sült, a tetejére rágrilleztem. Közben főztem pár szem krumplit, összetörtem, mint ahogy a hallében főtt zöldségeket is, majd összekevertem az egészet, sóztam, borsoztam, aprítottam bele petrezselyem zöldet és egy kis vajjal kikevertem.

Békésen megterítettünk a teraszon, talán éppen jó étvágyat kívántunk egymásnak, amikor a szomszédot hatalmas ordibálásokkal elvitte a kommandó, a rendőrök voltak vagy harmincan. Átmenetileg bemenekültünk a lakásba, majd - mint, ha mi sem történt volna - végre megvacsoráztunk.

Hozzávalók:

szálkátlanított vagy darált halhús
cukkini
tojás, zsemlemorzsa
só, bors

Remélem lenne olyan követőm, akinek feltűnik, hogy valami nem stimmel a harcsa húsával. Hát persze, a fotókon a harcsa pofája látható, de becsszó, aznap a vastag húsából is készült néhány adag. A harcsa pofája egyébként - a süllőhöz hasonlóan - hihetetlenül fehér, nagyon szép, és ízletes falat. Egy nagyobbacska, mondjuk tíz kiló feletti példánynak már egészen termetes, kisebb tenyérnyi pofája van, melyet gondosan ki lehet metszeni, a bőrt lehúzva róla konyhakész is. A harcsasteak készítésekor azzal kísérleteztem, hogy egyes friss fűszernövényeket milyen mértékben, azaz mekkora mennyiségben kell használni ahhoz, hogy az íze ne legyen túl harsány, de azért markánsan megkülönböztethető legyen egymástól. Rozmaring, bazsalikom és metélőhagyma (snidling) volt a kerti ládás fűszernövényesben, szóval ezekkel próbálkoztam.

A harcsát csak sóztam, semmi mást nem tettem vele, de ezt a műveletet előző nap este követtem el. A felhevített serpenyőbe cseppnyi olívaolajat öntöttem, majd belepakolásztam a halakat. Egy kanál vajat tettem mellé, őröltem rá frissen borsot és hozzádobtam a fűszert, sütésenként mást.

Mire kell figyelni? A serpenyőt teljesen szárazon kell felmelegíteni, amikor az már jó forró, akkor mehet bele csak a zsiradék. A rozmaring a sütés ideje alatt kicsit megégett, viszont nagyon intenzív íze, illata volt, egy gondolattal később kellett volna hozzáadnom. A bazsalikommal és a snidlinggel nem volt ilyen gondom. Fontos megjegyezni, hogy a snidling mintha ott sem lett volna, a bazsalikomot pedig bátran, nagyobb mennyiségben is használhattam volna. A hal sütése rövid ideig tart, amikor elkezd fehéredni a hús, egy gyors fordítás, még néhány perc a hús vastagságától függően és már kész is. A vajtól kap egy kis színt a hal, gyönyörű és igazán finom lesz. Mivel lehet még jobbá tenni? Fordítás után, de még sütés közben egy egy gerezd citrom levét nyomtam rá a halacskára és a tálalásnál sem feledkeztem meg a citrusféléről.

A tócsni nagymamám receptje szerint készült, emlékezetből. Burgonya meghámozva, lereszelve, hozzá tojás, fokhagyma, só, bors, és az állagjavítás érdekében liszt. Egy sütőlapátra formáztam ujjnyi vastag adagokat és forró olajban megsütöttem.

Hozzávalók:

harcsafilé vagy harcsapofa
friss zöldfűszerek
só, bors, citrom
vaj, olívaolaj
tócsnihoz burgonya, fokhagyma, tojás, só, bors, liszt

Variációk egy témára! Ez nem egy komolyzenei koncert alcíme, a mai leves bemutatása előtt javaslom ismét elolvasni a savanyú halleves elkészítésének leírását. A natúr halleves ti. úgy született, hogy nem volt otthon tejszín. Nem az a típus vagyok, aki kétségbe esik, ha valami nincs kéznél, boltba se rohanok egyből, kritikus esetben a szomszédtól lenyúlom a hiányzó alapanyagot. Most azonban nem volt idő erre sem. Így lett natúr halleves a leves.

Röviden azért összefoglalom ismét, hogyan kell hallét főzni. Nagyon gondosan megtisztított halcsontokból zsiradék nélkül fel kell tenni főni a levest. Fokhagyma, babérlevél, szemes bors és só szükséges a lébe. Sárgarépa, fehérrépa, hagyma kerülhet a levesbe valamivel később, hogy ne ázzon el és ne főljön szét. Egy órányi főzési idő után le lehet szűrni a levest, a zöldségeket feldarabolni, kockára, karikára vágni ízlés szerint, majd a lébe az előkészített, besózott halat bele lehet főzni, úgy öt perc alatt. Egyébként ennél a pontnál is megkóstoltam a levest és hibátlan volt, de vágytam a savanyításra, lehet azért mert éppen kánikula volt, így nagyon meleg. Jöhet a citrom, de előbb egy kis kitérő. Kitérő, mert azóta még egy alkalommal elkövettem a natúr hallevest, de a savanyítás technikája különböző volt, így eltérő színű lett a két levesem. Fenti fotó készítésekor egy kisebb edénybe vettem ki leveslét, ehhez nyomtam hozzá egy citrom levét, majd kavargatás közben a nem túl forró levesbe beleöntöttem. Egy másik alkalommal a forrásban lévő levesbe közvetlenül csavartam bele a citromot a tenyeremen keresztül, hogy a magokat visszatartsam, ekkor pillanatok alatt kifehéredett a levesem, olyan színe lett, mintha tejszínt tettem volna bele. A leves ízében nem volt különbség. Kicsit utána sóztam és borsoztam, de csak módjával és már tálaltam is.

Hozzávalók:

halcsont
süllőfilé
sárgarépa, fehérrépa, hagyma
só, bors, fokhagyma, babérlevél
citrom

Mikor együnk gyrost, ha nem nyáron? A strandok, fürdők büféinek kínálatából nem hiányozhat az eredetileg görög étel, melytől mára már jelentősen eltér mindenki, az elkészítés módja, a gyros ízvilága is más és más minden vendéglátóhelyen. A jellemzően strandkaja azonban otthoni körülmények között is kivitelezhető, sőt egyáltalán nem érzem, hogy szentségtörés mindezt halból, esetünkben harcsából összeállítani. A HelloHal nem arról híres, hogy percre pontos leírást ad az előkészítés, kivitelezés időtartamára, de most állítom, hogy előkészülni háromszor annyi volt, mint sütni és tálalni, de összesen a fél órában benne voltam. Emlékeim szerint még valamikor június közepe körül fogtam a Tiszán egy kisebb, négy-öt kilós harcsát, melynek húsa lefagyasztva a hűtőben lapult. Azért is emlékeztem rá pontosan, mert olyan zsenge, fehér színű filé volt, hogy a harcsatömbök között is felismerhetővé vált. Fejest ugrottam a fagyasztóládába és megkerestem, kiolvasztottam, feldaraboltam, besóztam, ennyi történt egy nappal a harcsa-gyros vacsora előtt.

Miért választottam a harcsát a gyroshoz? A harcsa húsa szálkáktól mentes, megfelelően letisztítva a zsírok és a vörös húsrészek esetleg kellemetlen íze is elkerülhető. A szálkátlan halak közül talán a legtöbb vizet tartalmazza, ezért megfelelő sütés mellett az ízeket és zamatokat jól tartja. A harcsafilét apró kockákra vágtam. Vásároltam görög, azaz gyros fűszerkeveréket (vigyázat, nem fűszersót!), melyet két kanál olívaolajjal és két gerezd présen átnyomott fokhagymával összekevertem és kézzel bedörzsöltem vele a halat a sütés előtt egy órával. A munka nyugalmasabb része következett, megmostam, megtisztítottam a zöldségeket és feldaraboltam, felkarikáztam valamennyit. Egy kígyóuborkát pedig lereszeltem és besóztam. Bevallom, krumplit csak a fotózás kedvéért sütöttem, persze elfogyott mind egy szálig, de az egészséges táplálkozás jegyében ezt igazán elhagyhattuk volna. A megjelenő többes szám már vacsora vendégeimre utal, akik aktívan kivették a részüket a terítésből. Még napközben meglátogattam egy strandon büfét üzemeltető ismerősömet, akitől pitát és csípős szószt kunyeráltam, gondoltam könnyítek a helyzetemen, ennyi csalás belefér. Így azt nem tudom leírni, hogy a csípő szósz miből készült, viszont a tzatzikis szószt kikísérleteztem, sőt az anyaghányadokat is megjegyeztem: egy pohár 0,375 l-es joghurt, 0,125 l tejföl, két tasak Kotányi tzatziki fűszerkeverék, hozzá egy fél tasak Kotányi fokhagyma és két nagy gerezd friss fokhagyma présen átnyomva. Végül friss kaporral megszórtam az egészet. Azért éreztem szükségességét leírni az öntet összetevőit, mert az előkészületből talán ez vette el a legtöbb időt, mire kóstolgatással, kavargatással sikerült jó ízharmóniát elérnem. Már csak meg kellett sütnöm a harcsát.

A sütésnek technikája van, mely igen egyszerű, de hihetetlenül fontos. A teljesen száraz serpenyőt forróra fel kell melegíteni. Mindössze egyetlen kanál olívaolajat öntöttem bele, és egyből rátettem a halat, melyet nem szabad piszkálni. Amikor úgy éreztem, hogy lepirult az alja, akkor óvatosan átforgattam, majd talán még egyszer és kész. Nem esett szét, nem törött össze a halhús és nem volt öt perc az egész művelet, melynek a végén apróra vágott friss kaprot dobtam a harcsához. A hal így nem száradt ki, pont annyira lett kérges, amennyire szerettem volna, az ízeket pedig szépen magába zárta.

Elkészült a harcsa-gyros tálban és pitában is. Íme a megszokottól eltérően sokkal több fotó:

Az egész úgy kezdődött, hogy öt éve egy nyári éjszakán Sanyi barátommal süllőztünk a Tisza-tavon. Már a csalihalazás közben arról beszélgettünk, hogy a fogott süllőt még horgászat után, éjszaka elkészítjük. A siker nem maradt el, fogtam egy két kiló körüli példányt, melyet azonnal megtisztítva fel is tettünk egy vaslapra. Igen ám, de nem melegedett át eléggé a sütő alkalmatosságunk, ezért a friss süllőfilé csak párolódott és elkezdett szétesni darabjaira. Menteni kellett a menthetőt, így született véletlenül a süllőmorzsa, azóta már tudatosan cselekszem, ha erre vágyom.

A Hello Hal féle igazán ízletes változat elkészítéséhez javaslom elhagyni a konyhát és a szabadban valamilyen sütőt, vaslapot, tárcsát, esetleg nagyméretű serpenyőt használni. Én legtöbbször tárcsán sütök süllőmorzsát. A süllő húsának szerkezete kis ívecskékből áll, mely könnyen szétesik hő hatására. A filé, azaz a csont, szálka és bőr nélküli halhús ugyan megfelelő hőkezelés hatására egyben marad, de most ezt el kell felejteni, pont ez a lényeg. A tárcsát nem hevítem fel nagyon, kevés olajat szétmaszatolok rajta és elkezdem párolni a süllőt, melyet korábban csak sóztam. A hal főni fog, nem sülni, kifehéredik és könnyedén szétesik. Most ezt kell elérni.

A tárcsa persze melegszik tovább, ami nekünk jó, mert a hal elkezd pirulni, kicsit odakapni. A császármorzsát is valahogy úgy készítik, hogy a majdnem odaégett részeket felkaparják és egyet fordítanak rajta. Ez a feladat a süllővel is. Hogy ne száradjon ki locsolgatni, öntözgetni kell a következő mártásszerűséggel: olívaolaj, bele présen átnyomott friss fokhagyma, citromlé, frissen apróra vágott petrezselyem. Nem szabad eláztatni a halat, csak éppen annyit kell rátenni, hogy a szétesett, picit odapirult részek zamatosak legyenek. A végén a tárcsán visszamaradt szaftban bagettet pirítok, tálaláshoz ízlés szerint lehet még citromot mellékelni.

Hozzávalók:

süllőfilé
só, olaj
olívaolaj, citrom, fokhagyma, petrezselyem zöld

Nagyon szeretek a szabadban sütögetni, sajnos kevés alkalmam adódik erre nyaranta. Nem bonyolítom túl az ehhez szükséges eszközöket, sőt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy praktikus, olcsó, mindenki számára könnyen elérhető dolgokkal igazán finom ételek készíthetők nagyon gyorsan. A pici, egyszerű grillsütőm például elektromos működésű, szinte bárhol összeállítható és néhány perc alatt üzemkész hőfokú. Úgy emlékszem talán hat vagy hétezer forintba került. A kiegészítőkért is ennyit fizettem, halrács nélkül ti. csak szenvedés az egész grillezés. Nos, legutóbb a Tiszán, illetve annak partján állítottam fel a sütögetőmet és leptem meg barátaimat, szomszédaimat néhány padlizsán- és süllőszelettel.

A süllő, vagy fogasfilé állt egy keveset a sóban, de mást nem tettem vele. A grillező tálcáját feltöltöttem vízzel, ez két okból is fontos, egyrészt segíti a puhulás, párolódás folyamatát, másrészt a lecsepegő zsír és egyéb nem ég le. Közben készítettem egy "muttyot", kicsit szebben egy mártást, mellyel sütés közben kenegettem a halat. Olívaolaj, nagyon sok frissen préselt fokhagyma és citromlé keverékéből áll, egy kenőtoll jó szolgálatot tehet az egyenletes és gyors maszatolásban.

Próbálom a filé formáját, méretét a sütőformához igazítani elkerülendő a hús szétesését. Milyen hibák követhetők el? A rács beleég a halhúsba, abból nem lehet kiszedni a hal szétesése nélkül. Javaslom egy kis olajjal megkenni a sütőforma rácsozatát a halszeletek behelyezése előtt. Kiszáradhat a hal is, tehát nem szabad túl sokáig sütögetni. Jól előmelegített grillel és megfelelő mennyiségű kenegetéssel ez is elkerülhető.

A padlizsán is nagyon gyorsan készen van, de azt fél órával sütés előtt be kell sózni, sütéskor pedig papírtörlővel a kicsapódó nedvességet fel kell itatni. Én megkentem ezt is egy kis olívás cuccal, finom volt. Tálalásnál ízlés szerint még egy kis citrom csepegtethető a halra.

Hozzávalók:

fogasfilé
padlizsán
só
olívaolaj, fokhagyma, citrom, petrezselyem

Családi körben, vagy éppen barátokkal sütögetni, borozgatni kellemes nyári napokon a szabad ég alatt az egyik legkiválóbb dolog. Bár a nyár végéhez közeledve egyre kevesebb ilyen jellegű megmozdulás, összejövetel lesz, azért egy jó tárcsázásra még lehet időt szakítani. Én is ezt tettem, pár hete néhány szép szelet harcsát megsütöttem és készítettem hozzá bruschettát, vagy ahogy elneveztem, hamis bruschettát.

A harcsa előkészítése nem túl bonyolult, sok törődést nem igényel. Persze feltételezem, hogy az már filé formájában várja a sütést. A tárcsázáshoz inkább vastag, több centis szeleteket vágtam, melyeket jó alaposan besóztam és boltban vásárolható grill halfűszerkeverékkel bedörzsöltem, majd csepegtettem rá kevés olívaolajat és pihentettem két óra hosszát. A tárcsám gázos üzemű, ez azért fontos, mert könnyebben szabályozható a sütőerő, mint egyéb módszereknél. A tárcsát és a beleöntött olajat felhevítem. Nagyon melegen kezdem el a sütést, mert így tudom elérni, hogy a hal felszíni pórusai záródjanak. Az ízek, zamatok nem vesznek el, a harcsa pedig a tárcsa szélére kihúzva szépen sül, párolódik.

Egy hústű jó szolgálatot tehet, segítségével könnyen megnézhető, hogy a hal teljes vastagságában megpuhult, megsült e. Villával nem javaslom szurkálni a halat, mert elveszítheti a benne rejlő zamatokat. Sütés után még szoktam pár percig pihentetni fedő alatt a még teljesebb gasztronómiai élmény eléréséhez.

A bruschetta azért hamis, mert a paradicsom kimagozásával nem bíbelődtem. Egyébként a lilahagyma az aprított friss bazsalikommal mennyei. És ennyi.

A HelloHal misszió! - olvasható a függőleges menüsáv bemutatkozó részében. Nem gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz, amikor elhatároztam, hogy megismertetek minél több embert a magyarországi halak elkészítési lehetőségeinek sokszínűségével. A HelloHal halvacsora és halshow a számomra vártnál sokkal jobban sikerült. Úgy döntöttem, hogy nem én fogok erről az eseményről beszámolni, hiszen megtették ezt helyettem mások, jó szívvel ajánlom ezen írásokat (egyben köszönöm is szerzőiknek), ahol a helyszínen készült fotók is megtekinthetők.

http://www.ourinstantlife.com/2012/08/hellohal-kulinaris-halvacsoran-jartam.html

http://infocegled.hu/hir_olvas/permalink:hello-hal-2012-08-31-132848/

Biztosan ígérhetek folytatást! :)

Becsület szavamra 10 perc alatt elkészíthető az étel, méghozzá 4 főre. A legutóbbi Tisza-tavi horgászatom alkalmával fogtam egy másfél kiló körüli süllőt, melyet már fogasnak is hívhatunk. Amikor megtisztítottam, már tudtam, hogy ezt bőrében szeretném megsütni, ezért lepikkelyezés után a húst leválasztottam a gerincről, majd az oldalvonal menti néhány bumeráng alakú szálkából álló szálkasort egy filézőkéssel kivágtam, így már garantáltan teljesen szálkamentes lett a halam. A csontokat lefagyasztottam szebb napokra! Gondosan be kellett vásárolnom, vettem egy pici teavajat, egy darab citromot, egy darab keményebb padlizsánt és négy darab nagyobb fej gombát. Otthon előkészültem úgy 30 másodperc alatt, majd nekiláttam a sütésnek.

A serpenyőt felhevítettem szárazon, kis túlzással mondom, hogy már majdnem égett. A sütéshez egy kanálnyi szőlőmagolajat használtam, nagyon finom illata van. (A szőlőmagolaj sütési hőfoka magasabb, nehezebben ég meg, halakhoz kifejezetten ajánlott!) A halszeleteket, melyeket korábban már besóztam, bőrével lefelé kezdtem el sütni egy teavaj társaságában, frissen borsot őröltem rá és fedőt tettem a serpenyőre. Két perc után fedő le, hal megfordít, és egy fél citrom levét nyomtam a nyolc szelet halra. Kiszaladtam a teraszra és vágtam egy szál bazsalikomot, megmostam, leszedegettem a leveleket, összevagdostam és rádobtam a halra, majd lehúztam a tűzről. Ekkor jártam az ötödik percnél. Közben a konyhai grillező már szintén forrón várta a padlizsánt, melynek az a titka, hogy felszeletelést követően be kell sózni, sütés előtt közvetlenül pedig papírtörlővel felitatni róla a nedvességet. A gombafejeket csak lapjára kettévágtam. Két adagban sült meg minden a grillezőn összesen 8 perc alatt. Elő a tányérokat, egy gyors tálalás, pici locsolás a visszamaradt vajas szafttal, egy kis díszítés és már kész is a vacsora. A bort nem én bontottam, az nem fért volna bele a 10 percbe!

Hozzávalók 4 főre:

80 dkg bőrős fogasfilé
egy padlizsán
4 nagyobb fej gomba
egy citrom
só, bors, bazsalikom, szőlőmagolaj,
egy kisebb teavaj

A legutóbbi HelloHal kulináris halvacsora és halshow előételéről, a fűszeres halfalatkákról még nem írtam. Meg is kaptam érte a magamét, többen felhívták a figyelmemet arra, hogy szívesen olvasnának róla, elsősorban a felhasznált fűszerről. Engedek a nyomásnak, íme!

A legtöbben összetévesztik a halfalatkákat a haltepertővel. Az alapvető különbség a sütés idejében rejlik. Haltepertőnél azt szeretnénk elérni, hogy minél több vizet kisüssünk a halból, de az ne száradjon ki, attól ízletes maradjon. A halfalatkák jelen esetben többféle halhúsból készültek: ponty, harcsa és süllő szálkamentes, szép, de szabálytalan alakú húsdarabkái. A ponty nyurga, vagy tőponty, tehát a pikkelyes fajtából való, melynek bőrére szükségünk van, de a pikkelyezés a pikkelytok leválasztásával történik. A szálkákat sűrű irdalással tüntethetjük el. A süllővel, harcsával nincs ilyen gond. Általában akkor készítek ilyen falatokat, amikor nagyobb mennyiségű halat dolgozok fel, ahol óhatatlanul is keletkeznek nyesedékek.

A sózás sarkalatos kérdés természetesen. Előtte feltétlenül tájékozódni kell, hogy a fűszer tartalmaz-e sót,és ha igen, akkor mennyit. Előfordult már velem, hogy nem voltam elég körültekintő és akkor jönnek majd a megjegyzések, hogy így szerelmes, úgy szerelmes a szakács :)

Itt a fűszer, melyet jó szívvel ajánlok mindenkinek:

Ezt a fűszert azért kedvelem, mert nem tartalmaz hozzáadott sót, ízfokozót, mesterséges színezéket. A fűszerkeverék ízét a válogatott, minőségi fűszerek: a vöröshagyma, a mustárliszt, a bazsalikom, a fokhagyma, a curry, az őrölt fehérbors, a fűszerpaprika, a rozmaring, a kapor, a paradicsom, és a szegfűbors megfelelő arányú keveréke határozza meg.

A haldarabkák sózása után fűszerezek és kevés olajat is csepegtetek hozzá, így pácolódik néhány órácskát.

Kukoricalisztet ajánlok a sütéshez, melybe őrölt pirospaprikát keverek. A kukoricaliszt véleményem szerint kérgesebben sül, a paprika azonban nem éghet meg. Amikor egy átlagos felhasználó már kivenné az olajból a halat, akkor én még ráhúzok egy percet, vagy kettőt. Az olaj felitatása után a tálalás van már csak hátra, melyhez elengedhetetlen a lilahagyma és hozzá a citrom.

Hozzávalók:

haldarabkák (előételnek nyersen legfeljebb 10 dkg/fő)
só, fűszerkeverék, olaj
lilahagyma, citrom, esetleg bagett

Már régóta készülök erre a posztra. Elárulok egy titkot, a fűszeres harcsamáj receptemet és bejegyzésemet nézték meg eddig a legtöbben, ez elgondolkodtatott egy kicsit, hogy harcsamáj vonalon érdemes-e tovább gondolkodnom. Az ősz jellemzően számomra a harcsákról és a harcsa horgászatáról szól. Ebben az időszakban a halak felkeresése, becserkészése és megfogása mellett ugyan akkora örömöt okoz egy egy jó étel elkészítése is, főleg, ha valami újdonsággal lephetem meg a családomat, barátaimat. A friss, jó minőségű harcsamáj egy-egy szép fogás után természetesen rendelkezésemre áll, így valamivel könnyebb dolgom van, piacon még nem voltam májat venni. Alapanyagok tekintetében is egyszerű, nem drága, a máj kivételével könnyen, gyorsan beszerezhető dolgokra van szükség.

A májat nem kell előkészíteni. Egy egész sütéshez ajánlott vajat alacsony hőfokon felolvasztok, majd ebben megpárolom az apróra vágott vöröshagymát és két gerezd fokhagymát. Szép lassan elfőzőm. A vajnak az a tulajdonsága, hogy hőkezelés hatására szétválik a benne lévő víz és zsiradék, ezért az alacsony hőfok. Amikor elfő a hagyma beleteszem a májat, borsot, majorannát szórok rá és egy deci konyakot löttyintek hozzá. Fedő alatt sül 3 percet egyik és 3 percet a másik oldala. Akkor jó, ha szép rózsaszín a máj belseje, ezt egy metszéssel ellenőrzöm. Kicsit hagyom, hogy kihűljön az egész, majd áttöltöm egy turmixba a serpenyő tartalmát és leturmixolom. Biztosan után kell ízesíteni, sót nem szabad kihagyni, de csak a mostani állagában érdemes hozzáadni, nehogy megkeményedjen a máj, borsot sem találom el elsőre általában. Két csepp mustárt is adtam hozzá, de tényleg csak két cseppet. Hűtőbe téve rövid idő alatt megdermed a vajtól, pirítóssal tálalható. A gyümölcs nem véletlen a fotón, kitűnően harmonizálnak az ízek, javaslom kipróbálni.

Hozzávalók:

kb. 25 dkg harcsamáj
1 nagy Rama margarin
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors, majoranna

Fogasfilé tejszínben úsztatva

Halvacsora

Sügér zöldfűszeres vajjal

Savanyú halleves

Pálcikás harcsasült újhagymával

Süllő egyben olvasztott vajas öntettel

Marinírozott balin

Süllő leveles tésztában

Süllőuszonyok magyarosan

Halpogácsa

Vajas harcsasteak tócsnival

Natúr halleves

Harcsa-gyros

Süllőmorzsa

Grillezett tiszai fogasfilé

Tárcsán sült harcsasteak bruschettával

HelloHal kulináris halvacsora 1.

Bőrében sült fogasfilé grillezett zöldséggel

Fűszeres halfalatkák

Harcsamáj pástétom